A tegnapi nap számomra meglehetősen -hát hogy is fogalmazzak- különleges volt, bár bevallom, nem ez az a szó, ami akár közelítőleg is lefedi a bennem lévő érzéseket. Eddig még nem derült ki, de mint "másként" vagy "furcsán" gondolkodó ufólény rajongok azokért a hasonlényekért, akiknek az agyával szintén van "valami". Nem, nem kell mögé tenni semmit, főleg nem negatívumot... Egész életemben tanultam, tapasztaltam, megéltem és átéltem, egyetemeken nyomták belém a keretek fontosságát, azt, hogy ezek nélkül nem lehet élni. Aki keretek nélkül él, szétcsúszik a szó sokféle értelmében. Mégis: vannak olyan emberek, akik a szó hagyományos és érzelmi kontextusában is: formabontóak és keretrombolóak. De nem szaladok előre ennyire, inkább kezdem az "elején"...
(fotó: Open Showroom Készlet kisöprés! esemény)
Tehát, vannak már budapesti csudahelyek, ahol hazai tervezők (akár ékszer, akár ruha, akár táska, akár bármi) által készített dolgokat meg lehet vásárolni: egy helyen. Ilyen a WonderLab és ilyen az Open Showroom is. Tegnapi élményem az "Openes csajokhoz" kötődik, ugyanis 2016. január 14-ére készletkisöpréses akciót hirdettek meg. Készültem lélekben és anyagilag is törekedtem (de így karácsony után ez nem egy könnyű projekt) a legjobbra. Vártam (tényleg vártam) mi lesz a következő meghirdetett csecse-becse, amire esetleg lecsaphatok. a Lányok minden nap elhúzták a mézesmadzagot, azt éreztem, kábé a boltot felvásárolnám, úgy un block. No de a helyről: belvárosi - maximálisan. Október hatodika utca - Erzsébet térttől alig pár hoppanásra. Mi kocsival érkeztünk, mivel majdnem Pesten kívül lakunk, 100 méter választ el ettől a lehetőségtől. Bebékávézni sokszorosa időben annak, mint hogy beautózzunk. Aki autóval érkezik, készüljön fel arra, hogy nem fog tudni a felszínen parkolni, azonban van egy remek (ámbár drága) és kulturált mélygarázs (600.- HUF / óra), ahol biztonságban tudhatjuk autónkat szintén ezen a téren. Az Open egy "ó" és sárgás épület harmadik emeletén található (lustábbaknak: lift van). Személy szerint a feelingért, amit egy-egy ilyen épület adni tud: oda vagyok! Mindazon által a turistáknak is optimális helyen fekszik, ami inkább jövedelmezőbb, mint az én feelingem, ez teljesen egyértelmű!
(fotó: Open Showroom facebook)
Az Openbe lépve egy folyosó után juthatunk az első "szobába", majd abból közvetlenül egy másikba, ami a fenti képen láthattok. A lakásban "szekciók" vannak, tervezői "sarkok". Ez egy dolog, no de ez a tegnapi nap más meglepetést is tartogatott, amire az én szorongó lelkem nem volt felkészülve. Ugyanis maguk a megálmodók (tehát a hasonlények) is jelen voltak, lehetett (volna) velük beszélgetni. A reakcióm oly összetett volt, hogy a helyszínen szét sem tudtam válogatni, mindössze fizikális tüneteket produkáltam, jellemzően a csodától, amit kaptam. Hétköznapi nyelvre lefordítva: izzadtam, mint a ló, melyet szorongásom indikált. Remek. Igyekeztem kizárni mindent, és a csodákra koncentrálni, ugyanis ami ott volt, az Aliz csodaországához is nehezen hasonlítható. Asszem. Bár ott nem jártam...
(fotó: Judit Takács webshop)
Kezdem az egyik legfájdalmasabb részével. Tehát adott volt sok szépség, bőr- (marhabőr) táskák sokasága, melyből sugárzott az egyediség. Na de a képen látható valamiben "más" volt, mosolygott rám. Már éreztem, hogy ebből nem fogok jól kijönni, főleg, hogy maga a készítő: Judit lépett segítségemre, s biztatott: próbáljam fel! Ajj, igen: gyönyörű, és hogy Judit is ott volt (aki szintén gyönyörű) csodás élmény volt. A táska fogása oly lágy, amit bőrtől a mai ember ritkán tapasztal. A szín üde, mégis pasztell, a táska belső elrendezése oly tökéletes, hogy éreztem: egymásnak vagyunk teremtve. Valahol az éterben tutti nekem készítette, s most összeérhetünk. Ráadásul Judit varr bőrből halakat. Eszméletlenül jól néznek ki, s bár itt a képen nem látszik - de a táskához három különböző méretű, színben passzoló halacska (charm?) is járt. (update: végül is találtam róla egy képet - együtt - csodáljátok meg Ti is! ) No de ugye a fájdalom tárgya: a pénzzel készülés nem úgy sikerült, ahogy én azt szerettem volna, és bárhogy sakkoztunk, egyszerűen sajnos vissza kellett tennem Őt a helyére. Az oly tökéletes táskáshalas és az oly tökéletlen én végül nem egyesült, s bakancslistán marad a Judit Takács design termékek kipróbálása. Remélem, valakinek legalább olyan mély élményt fog adni, mint nekem...!
Viszont volt szerzeményem is, amit szintén az ékszer megálmodója és készítője adott át nekem. Tudom, hogy említettem már, de ez valami olyan jó érzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Olyas valami, mint amikor valaki átadja a gyerekét megőrzése azzal, hogy "de vigyázz rá" ... persze nem ezt mondta, de én ezt éreztem. No de: hívjuk nevén a gyereket: DELACIER fülbevaló Domokos Dóritól (aki szintén nagyon szép lány). Hát szerintem: álomszép, és rájöttem, miközben webes felületre vetem gondolataimat: nekem nem elég, ha valamire azt mondják "dejó". Áhh, akkor ott baj van. Azt szeretem, amikor a másik ember, aki észre veszi rajtam a (például) fülbevalót, meg se nagyon tudja fogalmazni, jó-e... Mert bár egyértelmű, hogy jó - és szép, de ez nem elég. Érzést kell kiváltson, keresse magában, mi is az, ami a fülemben lóg. Mindenkinek más lesz, és már sorakoznak is a hasonlatok: olyan, mint egy káosz rendezése. Vagy olyan, mint egy futurisztikus minifegyver. Vagy szimplán csak megkérdezik: Mi ez? Óóóó igen, helyben vagyunk. Vissza szoktam kérdezni: Neked mi ? Neked mit jelent? Valaki a technikáján (óvodába, vagy kisiskolásként tán még én is tanultam így "varrni") kezd el gondolkozni, és emlékek kúsznak be hozzá. Igen. Pontosan erre van szükségem, hogy bármikor felveszem, bármikor ránézzek, induljon el valami. Valami, ami átlép azokon a bizonyos kereteken.... Ja igen, az ár: akció keretében nem tudom hány (de sok) százalékkal vásárolhattam meg olcsóbban: Dóri 5.500.- forintért kínálta nekem, s vettem meg.
(fotó: Janka Arnoczy facebook)
Na ő a második, és egyben utolsó szerzeményem, de nem az utolsó tapasztalatom. Akik ismernek, ők nagyon meglepődnek (és ez már nagyon jó) eme kulcstartó választásomon. Igen, Ő egy kulcstartó, akit félretett nekem alkotója: Janka, majd két hétig vártak rám, vártunk egymásra. Hát, nem sok "csajosabb" dolog van az életemben, mint ez a kulcstartó. Valami ami olyan elrejtett énemet szólított meg, ami e kemény világban ritkán bújhat elő. A színek szintén pasztellesek, púder és szürke, rajta egy üde-élénk ezüstös-fémesen csillogó kapcsos bőrdarabbal. Ha megfogod, hihetetlenül lágy és mégis érzed: van benne anyag. Hogyan is tud e két tulajdonság egyszerre jelen lenni - ilyen harmóniában? Bárhogy is, az élmény tökéletes, s olyan kiegészítőt kaptam Jankától, amit korábban el sem tudtam volna magaméként képzelni. Ránézek, és mosolygok. Egy probléma van vele csak: meglátják, és fogdosni akarják. Az Open Showroom ezen a napon 3.500.- forintért kínálta, s magamat ismervén, hosszú évekig egymás társai leszünk, ebben biztos vagyok.
(fotó: Abigail facebook)
Tehát az élmények.Már épp távozóban voltunk, amikor kifelé menet a falra rátekintvén valami igazán "más" képzőművészeti alkotásokkal szembesültünk. Kategóriákba nem sorolható, s ha bárki megtenné, az nem is volna jó....mivel oly sajátságos, nagyon egyedi és egyben rendkívül érzékeny alkotásaival mintha egy (ön)terápia részesei lennénk. Igen, az érzékenység az, ami Abigailre igazán jellemző. Az a be nem keretezhető érzékenység, mellyel a pszichológiai értelemben vett patológiákhoz hozzányúl. Különös, elgondolkoztató, mély élményt ad mindaz, melyet valamilyen formában vászonra vet. Hol hímezve, hol festve, hol a kettőt vegyítve, de egy biztos, olyan részünkkel szembesít, mely egész mélyen van bennünk. Azt szólítja meg bennünk, akivel ritkán: félelmeinkkor, bánatunkkor találkozhatunk. Abigail további képei ITT találhatóak!
ÖSSZEGEZVE:
Bárki - bármikor lát egy ilyen találkozóra esélyt: menjen el még akkor is, ha anyagilag nem engedheti meg magának a vásárlást. A léleknek annyi élményt, annyi új benyomást és pozitív hozadékot ad, amin napokig lehet csámcsogni a szó legpozitívabb értelmében. Az Open Showroom bár új, de annál remekebb kezdeményezés, őszintén kívánom a csapatnak, hogy sokáig tartson lelkesedésük - mert amit csinálnak az nagyon JÓ!
