Igen. Nagy falat ez, nem kérdés. Hétköznapi emberként valami olyasmiről írni, ami nem szakmám, nem kompetenciám, viszont az életem igen komoly része, mely összefoglaló néven legyen az ÍZEK csoportja. Még "hobbinak" sem mondanám e tevékenységünket, azonban pár éve a Kistücsök kapcsán "rákaptunk" az ízorgiák adta élményekre. Megérezni, hogy vajas kenyér és vajas kenyér között igen is különbség van, de még mekkora! De a szó most nem a Tücsié (mi a Párommal csak így hívjuk), hanem a Szentendre történelmi belvárosában lévő Mjam étteremé. 

(kép forrása: MJam facebook)

Szombaton érkeztünk, 14.00 órára foglaltunk asztalt telefonon keresztül, mely önmagában egy élmény volt. Tudom, hogy a felszolgálók élete nehéz és leterhelt. És ez valahogy vissza szokott köszönni foglalásokkor, azonban ide egy üde, csicsergős női hang jegyezte érkezésünket. És értette, mit szeretnék. Ugyanis az első egy mondatomban elszoktam hadarni (illetlen módon), hogy "jóóó napooot", kivagyok, mit szeretnék - hány főre, késhetek, mert közbe jön valami, de akkor jelzem, és itt a számom, hogy ők is jelezzenek. Nem kérdezett vissza, semmire. Jó érzés volt megélni, hogy figyelt rám, s mindezt csupa pozitív jelenléttel tette. +1 pont! (persze eddig nem gondoltam, hogy pontozni is fogok....)

A történelmi belváros szó szerint értendő, kocsival jelentős kacskaringózás után érhető el. Mi egy "nyugodtabb" részen raktuk le az autót, és sétáltunk az amúgy kihalt belvárosi részen. Bárki kocsival érkezik, gondoljon arra, hogy a hét minden napján (igen, tehát hétfőtől-hétfőig) fizetős a parkolás. A környezet cserébe több, mint lenyűgöző, kíváncsian vártam, érkezésünk történéseit. Ahogy mostanság szokás, belépésünkkor azonnal egy hölgy kérdezte, segíthet-e. Wow, nem az átlagos kérdés érkezett: Mit szeretnének? Ilyenkor a belső ördögöm már előre készül amolyan "csípő" válaszokkal, mint: kajakozni b@zdmeg. De nem, segíteni szeretett volna (még ha képletesen is), majd az asztalunkhoz kísért, amit jelzett, hogy ő nézte ki nekünk. Rögtön hozzá tette, ha nem érezzük megfelelőnek, nyugodtan válasszunk másik helyet. Nem tettük.

(kép forrása: MJam facebook)

A felszolgáló hölgy látva, hogy lélekben is megérkeztünk, körülnéztünk, hozta az itallapokat. Igen,lapokat, de étlap nem volt közöttük. Tájékoztatott, hogy étlap nincs, hiába keressük és kérjük, mert direkt nincs. Ételeket a fenti képen látható krétával írt fekete tábláról tudunk választani. Akkor tudatosult bennünk, hogy nem is a cserépkályha miatt állnak ott emberek, hanem az étlapot bogarásszák. Valóban, kis töprengés és furcsálat után mi is így tettünk. Az étlap "elől" újabb körültekintés után konstatáltuk, hogy a konyha "sasszerolható". Egy üveglappal van elválasztva a vendégtértől, és a séfet nem zavarta az sem, amikor kitartóan kíváncsiskodtam. Számomra ez fontos, mivel párom munkája kapcsán sok "neves" étterem konyhájában járunk-kelünk, és elegendő annyit mondanom, hogy vödörrel célszerű közlekedni ott, ahol az ételeket főzik a nagyközönségnek. No de, itt szó sincs erről, tiszta, szép "mini-konyha" az, amibe bepillanthat az MJam vendége. 

Visszatérve az étlapra. Legyen gyanús, ha egy étteremben csak szárnyas ételből 75-féle van. Nem mondom, hogy azok az ételek nem jók, de ha ízorgia miatt térünk be egy helyre, és 1254 különböző étel fogad az étlapon, fogjunk gyanút, hogy ez a hely nem az a hely. Ettől még lehet "jó", de az igazán nagy műgonddal elkészített éttermek kínálatában mindössze pár étel szerepel. Ennek több oka van, talán majd erről is lesz egy másik bejegyzésben később szó. No de, az MJam étlapja szűk, mégis széleskörű, válogatós emberek (mint én) kedvére is tud tenni, még úgy is, hogy "karib" ízeket kínál. A párom "Grillezett garnélát evett indonéz szósszal" előételnek, majd "Karib hallevest tenger gyümölcsivel", a főétele "Thai oldalas volt". Én "Halkolbász tempurát" ettem előételnek, "Tom-Kha levest csirkével, majd "Limecsirkét káposzta chutneyval és rizzsel", végül Zöld citrom pitét, és egy Mangóhabot piros gyümölcsökkel" zártam étkezésemet. Igen, jól olvasod, két desszertet ettem. 

"házkedvesség" - tápióka chips

S hogy mi ez a fehér izé? No hát, nem vittem fotóáppárátot, így mobiltelefonnal próbáltam megörökíteni gasztroélményünket, s a fehér izé igazából a "ház kedvessége", mely mostanság minden "jobb" helyen divat lett. Ez egy amolyan bevezető, vagy előmelegítő, ételre és evésre hangoló, beszélgetést elindító gesztus, mely természetesen nem kerül felszámolásra... A ház kedvessége esetünkben tápióka-chips, frissen szórt zöldhagymával - mely a képen amorf módon látható. Korábban még nem fogyasztottam tápiókát csipsz formájában, azonban a kontraszt, melyet a fekete palatábla, a hófehér csipsz, és az őket kiemelő zöld friss hagyma adott, lenyűgöző volt. Nekem nagyon ízlett, állagra (és kissé ízre is) hasonlított a "rák-chipsre".

Halkolbász tempura

Párom előételét nem sikerült lekapnom, mire észbe kaptam, megette - azonban hozzátette, több, mint tökéletes (volt). Megkóstólni nem kívántam, így fogadjuk el, hogy valóban erős kezdés volt ez az étterem chéfjétől! A tempurám szintén fekete palatálon érkezett (mint amúgy minden étel, leszámítva a leveseket). Bevallom, én nagyon szeretem az efféle palás tálalást, azonban felszolgálás szempontjából nehézkes, nem egyszerű sem az asztalra való letételük, sem az onnan elvitelük. Egyszerűen "nem jön fel"... Tehát a tempura. Ami egy japán (nehéz) étel, leginkább a palacsintatésztához hasonlítható, kissé látszik a hagymás réteg és a szósz alatt, egyfajta "bunda", melyben a halkolbász volt. Hát, sok mindenre számítottam, próbáltam elképzelni "milyen" lehet a halkolbász. Volt bennem egy rész, mely aggódott a "pocsolya" íz miatt, de ha valakivel szeretnék megszerettetni a halat, itt kezdjék. Az ízélmény elsöprő volt, igazi fúzió. Az étel alapjában véve sós - édes beütéssel, kissé savanykás, és mutató jelleggel csípős a rászórt paprika őrleménytől. Tökéletes. 

Karib halleves tenger gyümölcseivel

Párom levesválasztásához járt egy újabb palatábla, melyen két fekete szezámmagos kalácsszerű buci ült, egy bambuszpálca végen (erős) chili lekvár és egy fél szelet lime. A buci isteni volt, a levest a benne feloldott chili lekvár miatt nem kóstoltam meg. azonban elmondása szerint egy gyengébb alaplében a tenger gyümölcsei közül jó pár megtalálható volt: garnéla, lazac, polip stb. A leves "dús" de nem tolakodó ízű, éppen megfelelő melegségű (ugyanis ez igazán fontos), élményt adó nedű volt. 

Tom-Kha leves csirkével 

A tom-kha (thai kókuszleves) rendelhető volt szintén tengeri herkentyűkkel, azonban én kevésbé vagyok oda értük, így csirkével kértem. A leves sűrű és gazdag, számomra tökéletes puhaságú zöldségekkel, melyet inkább "keménynek" szoktak hívni. Barna champion, friss avokádó, csíra, friss zöldhagyma, és a kókusz ízkombináció kenterbe veri sok creative-chéf alkotását. Az íze édes-sós, krémes, és egyfajta üdeséget ad neki a szájban szétrobbanó zöldségek levei. Nem tudnék jobban elképzelni. 

Thai oldalas

Párom főétele (sertés) oldalas pirított rizstésztával és friss mangós salátával. A tészta az erős íz kedvelőinek nem lesz megfelelő (nekem tökéletes volt), mivel "mutatóban" lehetett érezni rajta a szójaszószt. A saláta valóban friss volt, ropogós, a mangódarabok benne megfelelően édesek. Magával az oldalassal vigyázni kellett, mert oly könnyedén vált le a hús csontjáról, hogy azt öröm volt nézni. Nem vagyok "sertéshúsos" erős íz kedvelőinek nem lesz megfelelő lágysága és visszafogottsága miatt, azonban ez az oldalas így hölgyeknek is könnyedén fogyasztható. Persze fűszeresen is. Mindazon által erős kezdés volt a finom előétel, majd a karib halleves. A párom állítása szerint alul maradt az oldalas, mivel valóban erős és határozott ízekkel indult a menü.

Lime csirke

Az én főételem a lime csirke volt. Megjelenésében meglehetősen agresszív, miszerint egy nyársra feltűzött csirkedarabok hevertek tányéromon. Zavaró nem volt, inkább meglepő és hatást gyakorló. A csirke omlós, ízleléskor visszaköszönő savanykás lime ízzel. A káposzta chutney számomra túl fanyar és savanyú volt, páromnak ideális. A rizs szintén olyan volt, ahogy én szeretem. Amikor a magyar megkóstolja, és még főzné, na ez akkor volt lekapcsolva. Nem volt halálra főzve, finoman fűszeres ízélményt adott. A salátám megegyezett pároméval azt leszámítva, hogy az enyém tartalmazott gránátalmát is. Összességében én is úgy gondolom, hogy a főétel alul maradt az előétel és a levessel kapcsolatban, azonban ez messze sem jelenti, hogy rossz lett volna. A tökéletesnél nehéz tökéletesebbet alkotni. Ahogy szokták mondani: ez az, ami. Se több, se kevesebb. 

Zöldcitrom pite

Az étkezés másik koronája (számomra) a desszert, mellyel szerintem igen sok étkezés megkoronázható, vagy épp elrontható. Összesen három féle desszert szerepelt a krétás táblán, ebből a chilis-csoki mousse az, amit nem próbáltam ki. A zöldcitrom pite egy kardinális szelethez hasonló állagot szerepeltetett, mellette tejszínhab piros gyümölcsökkel. Az íze valóban korona volt, bár én kicsivel kevesebb cukrot raktam volna bele. A lime határozottan, de nem arrogánsan köszönt benne vissza, a málna erősítette savanykásságát. Nagyon finom volt, az a fajta pite, amiből nem elégszel meg egy szelettel. 

Mangóhab - piros gyümölcsökkel

Mangórajongó vagyok. Kizárt, hogy ne kóstoltam volna meg. Egy szélesszájú koktélpohárban tálalták, üde-mégis mély sárga színben pompázott. Az édes mangó ízt kiemelte a fel-fel bukkanó savanykás bogyó. A hab valóban hab volt, néha azonban bekúszott, hogy ez az íz erősen emlékeztet a Rauch gyár 100%-os mangó dobozos üdítőjére, mármint mintha abból lett volna. Ha abból volt, ha nem - nekem ízlett, lágysága és könnyedsége jó levezetése volt étkezésemnek. 

ÖSSZEGEZVE:

A Gault&Millau listáján is 10 ponttal szereplő étteremmel a Dining Guide is foglalkozott már, így ha hozzáértő véleményeket szeretnél olvasni, ott megteheted. Szerintem az MJam hozta különlegességét, igényes belső, szép hely, kreativitás az, ami jellemző rá. Fiatalos, családias és üde, egy olyan hely, ahol valóban teret tud kapni az intimitás. Az ételek tekintetében személy szerint nagyon sajnálom, hogy a főétel alul maradt, vagy épp hívhatjuk úgy is, hogy túl erősen kezdett a menü. A kiszolgálás gyors, figyelmes, fiatalos, lendületes és kedves. Ár/érték arányban számunkra rendben volt, még ha tudom is, hogy kevesen engedhetik meg maguknak ezt az árszínvonalat. Nekünk egy húszasban volt, és mi úgy vagyunk vele, hogy inkább ritkábban, de minőségibben, élményt adóan együnk étteremben. Végül is, számunka az a lényeg, mi marad meg "a helyből"? Élményt ad, az biztos, a kérdés, hogy milyet? Olyan élménykomplexummal távozunk, mely élteti az újabb látogatás igényét? Vagy hogy soha többé nem találkozunk? Hiszen az ételek, az ízek erősen inspirálnak, egy jó étterem intimitást hoz a beszélgetésben, az élményben, az életünkben. Egy biztos, MJam, mi még találkozunk, és Téged is a kipróbálásukra ösztönözlek! 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el likeolni, illetve követni engem. Ha nem, akkor meg azért! 

#étterem #mjam #vekeng #vélemény #teszt #étel #ital