Tegnap, ahogy egy "amcsifocimeccset" néztem, átfutott rajtam, hogyan is vagyunk mi, de főleg én a focival. Nagy európai focirajongók voltunk, még tinédzser korunkban (huszoniksz éve), akkor még „bulinak” éltük meg mindketten azt, hogy valaki rohangál egy labda után. Én a televízió előtt, párom személyes jelenléttel bővítette a rajongók csapatát, aztán valahogy mindketten „ráuntunk” az európai focira.  A ráunás tárgya nem feltétlenül a magyar foci lefelé mozgó útja kapcsán jött (azóta tán felfelé is igyekszünk). Sokkal inkább azon a hisztin, ami a pályán ment és megy. Ez legfőképpen az olasz focira jellemző, azonban el kell ismerni, hogy sokszor a legnagyobb kaszkadőröket és színészeket olykor kenterbe vágják szinte bármely ország játékosai. Ez alól némileg kivétel a "német foci" képviselői, juthat itt eszünkbe a Bayern vagy Dortmund híresebb csapatok játékai. Szóval valahogy ez a színészi magasztosság és roppant pénzközpontúság okozott bennem (bennük) egyfajta kiégést, így (bár igen sok sport kedvelői vagyunk, mégis) maradtunk a focinál, csak épp az amerikai kivételnél. Ráadásul most, hogy az NFL (National Football League) épp szezon végén tart (értsd jön a Super Bowl) talán kedvet kapnak nőtársaim a nagy meccs megnézésére. Így jöjjön egyfajta összehasonlítás az európai és amerikai fociról, hogy ha nézik, értsék miről is lesz szó. Természetesen saját szemüvegen keresztül. 

Ronaldo

1. Miről is van szó? Történetek...

A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a történelem során számos országban játszották. A FIFA (Fédération Internationale de Football Association) szerint nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i.e. 2. és az i.e. 3 évezredben (a játék neve cuju volt). Kínában, a népesség körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh (rúgni-labda) volt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tömör kaucsuklabdával. Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római légiók hódító útjukra magukkal vitték a szőrrel bélelt felfújt hólyagot, a bőrlabdát. A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calció labdajátékot játszották előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. És e két irányvonal alapjaiban változtatta meg mindkét vonal jövőjét. Ugyanis annak a sportnak a gyökerei, mely rabul ejtette az amerikai szurkolókat, több száz évre nyúlik vissza. A játék rengeteg elemet örökölt az 1823-as években az Angliai Rugby város Fiú iskolájában meginduló sporttól. Más elemét a labdarúgásból vette át. Az Európai kontinensről érkező bevándorlókkal lassanként a fent említett két sport is beszivárogott az újvilágba. Az amerikai verzió a kései 1800-as évek iskoláiban játszott vadágakból formálódott. A játék egy elkorcsosult európai labdarúgás és angol rögbi ötvözetévé vált. (Fontos: a rögbi nem egyenlő az amerikai focival, a rugby-ről itt olvashatsz) Természetesen lehetne oldalakon keresztül sorolni minkét (inkább három) sport történetét, azonban laikusként azt mondom: ennyi elég!

2. A játék célja és pontszerzés

Mindkét játék célja a labda valamely (kapu vagy endzone) célmezőbe juttatása. A futball lábsport, de a játékos bármely testrészét használhatja a labda irányítására, csak a karjait nem (ez alól kivétel a kapus, akinek a tizenhatos vonalon belül nincs „tiltott” testrésze, a kapun kívül viszont ő is rendes mezőnyjátékos, s már nem használhatja a kezét). A játék célja tehát, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A pontszerzés kiegészül súlyos vétség esetén, bíró által kiszabott büntetőre, ahol 11 méterről egy büntetőpontról (22 cm átmérőjű kör) találhat kapuba a játékos. Ezt pontrúgásnak nevezik, s más pontszerzési lehetőség (tudomásom szerint) nincs a futballban. Ja de: az öngól, de erről ne is ejtsünk szót... Az amerikai foci ezzel ellentétben más, a labdát nem rúgással juttatják előrébb, illetve az alapvetően a kézben van, azonban a cél itt is ugyan az: (az ellenféllel szemben) minél több pontot szerezni. Itt azonban már a pontszerzési lehetőség kibővül. A hagyományos pontszerzés az úgynevezett touchdown (tácsdáun), amit akkor ér el a csapat, ha egy játékosuk az ellenfél célterületére (endzone) viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a át, aki azt birtokolva mindkét lábával érinti a talajt. A touchdown 6 pontot ér a góllal szemben, ami egyet. A tácsdáunhoz kapcsolódik az extra pont: (extra point, Point after touchdown,PAT): egy 20 yardos fíldgól (field goal) kísérlet a kapuval szemben, ami annyit jelent, hogy passz után a fogó fűzővel kifelé fordítja a labdát, majd a rúgó kísérletet tesz annak berúgására. Touchdown után általában ezt a megoldást választják,  s ennek sikeres kivitelezése 1 pontot ér. Viszont a kétpontos kísérlet is a választási lehetőségek között van, választása estén a cél az, hogy a kétyardos vonalról indulva újra át kell juttatni a labdát a gólvonalon, egyetlen kísérletből, hasonlóan a touchdownhoz. Siker esetén két pontot ér, és akkor alkalmazzák, amikor különlegesen fontos a jutalomponthoz képest plusz 1 pont megszerzése. A korábban emített fíldgólt (FG) magyarul mezőnygólt csak a támadó csapat speciális egysége (Special Team) szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadócsapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot, és negyedikre a kapura lövést választják, illetve, ha már nincs idő más módon pontot szerezni. Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai között halad át a labda, a kapu keresztszára fölött. Három pontot ér. Marad még a széfiti (Safeity) amit a védőcsapat akkor ér el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik vagy kikényszerítik a pályáról. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (free kick) is jár. Eléggé ritkán fordul elő, és két pontot ér. Nos, tudom ez tömény volt, úgyhogy evezzünk az egyszerűbb dolgok felé...

2. Hol történik? A pálya - játéktér...

Az első kép a futball játékterét (melynek jelentése: az a hasznos terület, ahol meghatározott szabályok szerint két csapat a játékot játssza), a hagyományosan használt focipályát jeleníti meg, ugyanis a pálya megegyezik azzal a területtel, ahol a játéktér is elhelyezkedik. A játéktér hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett büntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól és a gólvonaltól – ez a kettő egybeesik –, a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter a sugara a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,5 méterre végződik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az „öt és felest”, valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.

Az első, ami feltűnhet, hogy sokkal több a vonal van az amerikai foci pályáján, ezért a pályát gyakran vasrácsnak („gridiron”) hívják, mivel a pályán lévő jelzések hasonlatosak a grillsütő rácsához. Ízlések és pofonok, én kevésbé látom vasrácsnak. A játék egy 110 méter (120 yard) hosszú és  49 méter (53 1/3 yard) széles, téglalap alakú pályán zajlik. A hosszanti szélen lévő vonalak az oldalvonalak, a rövid szélen lévők az end line-ok. A pálya két végén vannak a goal line-ok, amelyek egy 100 yard hosszú pályarészt fognak közre. Pontot szerezni az endzone-nak nevezett, 10 yard széles területen lehet, amely a gólvonaltól (goal line) az alapvonalig (end line) tart. A pályát 5 yardonként az úgynevezett yard line-ok keresztezik. Az oldalvonalakkal párhuzamosan található két vonalsor neve hash mark. Az endzone mögött található a 18,5 láb (5,64 méter) széles kapu (goal post vagy upright), amelynek alsó része 10 láb (3,05 m) magasan kezdődik. A sikeres rúgás feltétele az, hogy a labda e keresztrúd fölé és a kapufák közé kerüljön. Biztonsági okokból a kaput tartó pózna szivacsos anyaggal van borítva, elkerülendő az ütközésből eredő sérüléseket.

4. Mivel történik? A labdáról...

Hát, lehetséges ezzel kellett volna kezdenem. Nem tudom, de tán sokaknak meglepő lesz, hogy a két sportág labdája nagyon nem egyforma, gyakorlatilag semmiben sem hasonlítanak, még színben sem. Íme a focilabda:

Ez a labda a 2014-es VB hivatalos sporteszköze volt, neve: brazuca. Az NFL tipikusnak nevezett "tojáslabdája" pedig így néz ki:

5. Kikkel? A játéktér szereplői...

A futball csapata 11 főből áll és egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a játéktéren: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Ezzel szemben az amerikai foci csapata jóval nagyobb létszámú: a pályán lévő (támadó és védekező) csapatoknak 11–11 játékosa lehet a pályán. Tehát bár egyszerre 11 fő van fenn, mégis cserélődnek támadáskor (offense team), illetve védekezéskor (defense team). Ezen felül létezik még a special team is, kik szintén máskor vannak a pályán, szintén 11 fő alkotja a csoportot. Ezen felül vannak még bírák, de itt is annyira eltérő a szerepük, hogy igazából kár belemenni, azonban egy tény kiemelten fontos: míg a futballban a játékosok alig, vagy épp egyáltalán nem veszik emberszámba a bírót, addig az amerikai foci kapcsán a bíró szava szent. Bár lehet cselendzselni (kétszer - piros zászlóval az edzőnek), azonban az ott született döntéseket is csak a csapatuk felé jelzett morgásban szidhatják, és nincs egycentiről üvöltés a bíró fejébe. Nagyon nem mindegy - feelingben sem, mit nézel? A hisztit, vagy az alázatot? Ráadásul évek óta videóbíró is szerepet játszik az amerikai fociban, a futballban csak most kezdik kóstolgatni, mit is jelent ez. Érdekes, nem? Vajon miről szólhat ez?

6. Mennyi ideig? A játék időtartama...

Egy futball mérkőzés 90 percig tart, két 45 perces félidőre osztva, köztük egy 15 perces szünettel, amely után térfélcsere következik. A játékvezető a sérülések és ezek ápolása, időhúzások (tehát a színészi cselekedetek és hisztik), cserék, egyéb okok (például szabadrúgások, 11-es miatt) álló játéknál az elvesztegetett időt a félidők végén beszámítja, hosszabbít. Az elfecsérelt idő beszámítása, illetve annak megállapítása a játékvezető kizárólagos joga. Az idő beszámítására van kialakult gyakorlat, értelmezés, például sima csere esetén fél perc, bonyolultabb csere esetén egy perc vagy akár több idő is lehet. Ezzel szemben az amerikai foci általában négy 15 perces negyedből áll, a második és a harmadik negyed között van a félidő. A negyedek között csak térfélcsere van, amire 2 perc áll rendelkezésre. A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként fogható fel, bizonyos playek (játékok) után (például a játéktéren kívülre kerül a labda, punt) után megáll az óra. Emiatt egy teljes futballmérkőzés akár három óráig is tarthat.

7. Plusz egy: a játékosok maguk... 

Hát, lehet nevezni szexistának, de azért ha igazán őszinték vagyunk (mi nők is) önmagunkhoz, nem mindegy milyen látvány az, amit órákon át bámulunk a tévén keresztül. Az erőteljesebb izomzat egyértelmű jellemzője az amerikai foci játékosainak, míg a futball szereplői inkább "combosak". Nem mondom, hogy az futball szereplői között nincs szépfiú, no de: jobban kedveljük a rossz fiúkat, ugye? Jöjjön egy kis válogatás (hogy ne csak mindig a férfiaknak kedvezzünk, ugyanis a cheerleaderek - akik az adott csapat pompomlányai - sűrűbben szerepelnek valamilyen top ranglistában, jegyzem meg jogosan, igen szépek):

Colin Kaepernick

Eric Decker

Adrian Peterson

Rob Gronkowski

 Clay Matthews

Wes Welker

Tom Brady

JJ Watt

8. Összefoglaló

Tagadhatatlan, hogy az amerikai foci egyre több rajongót vonz magához, világszerte egyre nagyobb a nézettsége. Úttörő munkát végzett hazánkban Faragó Richard, aki csapatával (köztük Édesanyjával Faragó Edit - Edu nénivel) folyamatosan, kitartóan hitt abban, hogy ennek a sportnak Magyarországon is lehet rajongótábora. A meccsek kivétel nélkül izgalmasak, hol azért, mert kiegyenlített a két csapat tudása és ereje, hol pedig azért, mert bár nem tud annyira lekötni, észre veszel benne más érdekességeket: ilyenek például a play hívások. Hol egy-egy szó bekiabálásával, hogy érdekes és vicces mozdulatokkal tudatja az irányító, milyen játékot fognak játszani. Ja igen, ha már ismét a játékosokról van szó. Félreértés ne essék, bődületes pénzek ömlenek leigazoltatásokkor, sok csapattulajdonos benne van a világ top 1000 leggazdagabb emberei között. S hogy még színesítsük, bár a kokszolás tiltott játékszer, bár mennyire is ítélik el, erőteljesen alkalmazzák. Élsport ritkán van turbósító nélkül. 

Aztán még kimaradtak a "pufifánkok". Cheerledereket (tudod, a pompomlányok) is megelőzik sokszor népszerűségben, de jöjjön belőlük is egy válogatás, hogyan is néznek ki a pufifánkok, és ígérem, nem kell majd magyaráznom, mi is a szerepük. Tehát, 2015. február 07-én a képernyő előtt a helyed, az 50-dik Super Bowl garantáltan tele lesz izgalmakkal. Half Time Show vendége pedig a Coldplay lesz! Aztán pedig jön júniusban az Ebé. Ja a pufifánkok: 

Terrance Knighton

BJ Raji

Wince Wilfork

Források: wikipedia.hu, endzonemagazin.hu, nfl.com és Faragó Edit - Edu néni

Eredetileg nem gasztro-bejegyzésnek indult ez a poszt, sokkal inkább az alkotás örömeiről szerettem volna írni. De másképp alakult, ami semmiféle képpen sem baj, inkább egy másfajta élményt ad nekem, és remélem Neked is... Mivel korábban már volt szó az ízek adta élményekről, annak különféle lelki hozadékairól (itt és itt). Jöjjön most egy olyan "nasi" ami minden igényt kielégít. Tud egészséges, és kevésbé reform is lenni, minden háziasszony és háziúr eldöntheti, melyik fajtát készíti el családjának (vagy önmagának) baráti társaságának, rokonaiknak. Egy tény, elkészíteni gyors és egyszerű, remek program pároknak akár kapcsolatépítésre (vagy annak erősítésére) is.

A stangli történelme: 

A "die Stange" német szó, rudat jelent, ennek megfelelője a népnyelvben kialakult stangli. A stangli szó több mindent is jelent. Egyik értelmezése, a sós kifli, azaz sós stangli, amit régebben ünnepi menüként tettek asztalra a háziasszonyok. A néprajzi lexikon még egy jelentését is leírja a stangli szónak: a nádaratók csónakjainak a terelő-evezőrúdját is így hívták régen. No de, ettől effektíve előrébb nem lettünk. Viszont jó tudni (szerintem), hogy amit eszünk, az igazából történelemmel és múlttal rendelkezik, ünnepeken és jeles napokon volt jelen, ami mára átalakult - megváltozott: mindennapi reformétek (is) lett belőle. No igen, jellemző, hogy ez az a pont, ahol a frissen életmódot váltó egyén elkezd elveszni. Mert van paleo, reform, egészséges, mindenmentes, vagy csak annak nevezett, ilyen, olyan amolyan recept a neten, melyekre oly' jellemző: egyszer valaki leírta, de ki soha nem próbálta. Korábban úgy működtem, hogy bújtam az internet tudástárának receptjeit, hosszú idő után kiválasztottam egyet, műgonddal elkészítettem, és valahogy sosem sikerült az, aminek kellett volna. Azt kell mondjam: tipikus "tünet" ez..., valaki leír egy receptet (valahonnan), de effektív ki sosem próbálta. Te meg otthon szívsz vele, s vagy segít rajtad a rutinod, és mégis kihozol belőle valamit, vagy landol az egész a kukában. Ez a recept azonban más lesz, mivel egyrészt őskövületnek (nagyjából) 150 éves hagyománynak örvend, még nagyapám anyjától származik. Másrészt kipróbáltuk reformmal, és anélkül is: nagyon sokszor. Jöjjön először a reformrecept - két tepsis (~46x37) változatra:

• 100 gr. kenyérliszt (KBL-120)-(nálam Király búzaliszt) 
• 400 gr. teljeskiörlésű liszt (KBL-220) (lehet tönköly, vagy fele TK rozs, fele TK búza, nálam TK Király búzaliszt) 
• 100 gr. "lisztpótló" (magas fehérje és élelmi rost tartalommal) - (nálam Zéro6)
• 80 gr. trappista sajt reszelve (lehetőleg tejből legyen, ne porból!)
• 90 gr. RAMA sütőmargarin (itt kezd kevésbé egészséges lenni)
• 90 gr. hagyományos sertészsír (mennél hagyományosabb - annál finomabb, ne az ipari mocskot vedd meg!)
• 1,5-2 teáskanál só (legyen hagyományos, adalék nélküli "koszos" vagy trendibb "himalája" só, ha sósan szereted, akkor kettő teáskanál simán mehet bele)
• 2 tojás sárgája (kérj a szomszéd Marisnénitől, vagy vegyél legalább olyat, aminek a száma egyessel kezdődik (tehát szabadtartású)) 
• 2,5 dl tejföl

A felületre:

• a maradék tojásfehérjéd (ki ne dobd!)
• 120 gr. trappista reszelve
• ízlés szerint só (koszos vagy himalája)
• és a lényeg: fűszerek! Nálam chilli pehely, római kömény, és sima kömény

Elkészítése: 

Mindent, ami nem a felületre kell, dobáld bele a robotgéped táljába  és gyúrasd vele össze (dagasztó kanállal) úgy, hogy az összetevők homogén egységgé váljanak. Ha nincs robotgéped, akkor a kezed is tökéletesen meg fog felelni, de gyúrás előtt mindenképpen most meg azokat! A tészta akkor jó, ha már elválik az edény felületéről, összeáll, nem törik és nem is folyik szét, egyben nyújtható is. Eme állapot eléréséhez lehetséges, hogy szükséged lesz még lisztre, mivel (ha lustább vagy és) felolvasztod a zsíradékot, vagy a tejfölöd savós, vagy mindkettő egyszerre, akkor szórj még bele lisztet (lassanként), hogy a megfelelő állagot elérd.  S ha ez megvan: vagy hagyományos (akár nagyanyóktól örökölt) fadeszkán, akár trendi szilikonon nyújtsd ki úgy, hogy előtte lisztezd meg a felületedet. Amúgy ha elfelejted (én elszoktam) akkor sem lesz gond, mivel így is el fog válni a deszkádtól. A nyújtás vastagságát döntsd el előre magadban, ugyanis nagyban meghatározza, milyen állagú stanglit szeretnél? Van, aki az atomra kiszárított, vékony - törős - típust kedveli, s van, aki a tartalmasat - omlósat. A családunk inkább ide tartozik, így mi legalább fél centi (5-6mm) vastagra hagyjuk, de ha ennél vastagabb sem lesz vele probléma. Ha ez kész, kend meg a maradék tojásfehérjéddel, sózd meg a tetejét is, szórd meg a reszelt sajttal, s ha szereted: chilli pehellyel is. Mivel nálunk van, aki kevésbé kedveli a római köményt, ezért mi felezni, vagy akár negyedelni is szoktuk a tésztát, ki éppen milyen ízre vágyik. Igazán férfias és karakteres ízű lesz a chilli pehely - köménymag kombótól, lágyabb a többféle sajttól. Ez igazán rajtad múlik, csak hallgass önmagadra, milyen ízt éreznél vissza szívesen? Közben kapcsold be a sütődet alsó-felső+légkeveséses módban 160 fokra, ha nincs légkeverés, 180-ra, ezzel időt spórolsz magadnak. Ugyanis az ízesített tésztádat már csak fel kell vágni derelyevágóval vagy késsel, aztán át kell helyezned stanglijaidat a tepsidre. Előtte tégy rá szilikonpapírt, így nem kell majd bajlódnod sem a mosogatással, sem a stanglik leválasztásával. Ha légkeveréses a sütőd, akkor 23 perc alatt készre sül kreálmányod, ha alsó-felsőn sütöd, akkor 30 perc alatt, de félidőnél cseréld meg a két tepsit. És ennyi, mert hogy az a jó hírem van: kész vagy, s mire elpakolsz a konyhádban, addigra meg el is készülnek süleményeid, és nagyjából hasonló eredményt kellene, hogy kapj: 

Ja igen, a nem reformos változat: annyiban különbözik, hogy teljesen hagyományos lisztet használj, az összes többi eljárás ugyan az, azonban erről nem lesz fotós dokumentálás, mivel eléggé rég óta nem készítettem el a hagyományos verziót. Viszont a teljes kiörlésű lisztes - sajtos - chillis - köményes verzióval még a "hagyományos" a reformétkezést elutasító embertársaidat is le fogod venni a lábáról, ugyanis a siker garantált. Nem lesz fűrészporos, sem porízű, maximálisan finom és gyorsan elkészíthető! S ha szívesen próbálkozol, használhatsz tökmagot, szezámmagot, de készítettem már zöldfűszerest és napraforgómagosat is! Sok sikert! 

Valahogy a kuktáról sokaknak (ahogy nekem is) a régi, nagyanyáink (és nagyapáink) hangosan sípoló alumínium edénye jut eszébe, mely körülményes, zajos (sokszor életveszélyes) élménnyel társul. A nyeles gyorsfőző edény fénykora nem most volt. Dicsőülése nagyjából 30 éve lezajlott, azonban magát a kuktát (vagyis az elődjét) Denis Papin (francia fizikus és matematikus) a 17. században találta fel (egyben: alkotta meg az első dugattyús gőzgépet) és így a technológia lényegét is: ha lezárt edényben kezdjük el hevíteni a vizet, a gőz nem fog tudni távozni.

(kép forrása: jofogas.hu)

Ezáltal az edényben egyre nagyobb lesz a nyomás, így a főzési hőmérséklet is egyre nő, egyre magasabb ponton válik gőzzé a víz. S mivel rohanó világunkban fontos az idő (inkább változás, de ez külön poszt lesz tán) mibenléte, mennyisége, így fontos megjegyezni: a kukta a modern háziasszonyok (és urak) nagyszerű barátja lehet, ugyanis az alapanyagok sokkal gyorsabban puhulnak meg, az étel hamarabb készül el, mint a hagyományos főzéskor.

Ha korábban volt olyan élményed, hogy a babodat órákon át történő főzés után is keménynek találtad, akkor a kukta jó barátod lesz. Akkor is, ha egyszerűen sosincs időd, de szeretnél nagyon finomat Te magad alkotni otthonodban. És akkor is szeretni fogod, ha meló után hazarohantnál, és szembesültél azzal hogy nincs otthon főtt étel, gyerekek a csilláron is lógnak és gyorsan kellene valamit produkálni. Mondjuk körettel, úgy, hogy hús is legyen mellé, s mindezt nagyjából húsz perc alatt. Mert igen, az a jó hírem van, hogy a kettő akár egyszerre is elkészíthető mindössze akár húsz perc alatt....Ugye mondtam, hogy jó barátok lesztek?! Ugyanis a "mai" kor kuktái össze sem hasonlíthatók Papin-, de még a 30 évvel ezelőtti kuktákkal sem. A mai kor kuktája már szinte kivétel nélkül jó minőségű (igen, még az olcsóbbak is) és abszolút robbanás biztosak. Ráadásul, ha kitapasztaltad, hogy is működtök Ti ketten együtt, gyakorlatilag nincs határ: bármi - bármikor elkészíthető a kuktádban. És még az önbizalmad is nőni fog: gyorsan lesz nagyon pozitív élményed önmagad tehetsége kapcsán. Ti ketten: a tökéletes páros! S ha még ehhez hozzátesszük, hogy energiafelhasználás terén is igen költséghatékony, sőt! Mivel az ételek csak a gőzzel érintkeznek, ezért nem távozik el belőlük annyi vitamin és ásványi anyag, mint a hagyományos edényben való főzés során. Plusz a lakásodat az ételszag sem fogja körbelengeni - hát kell ennél több?

Léteznek drágább, jobb minőségű, illetve extrém drága (elektronikával, magától kikapcsoló) kukták is: értsd vásárolhatsz pár ezerért és soktízezerért is belőle egy példányt. Személy szerint kivárva egy nagyon akciós napot egy huszonötezrest vettem meg tizenkilencért, és azt kell mondjam: megérte (azóta olcsóbban is kapható). Tefal (du denkst alles) márkájú, vastagfalú, vaskos nyolcliteres lett a társam, párolóedénnyel, üde zöld szabályzóval, hagyományos (elektronika mentes) kivitelben. Ő az: 

(kép forrása: emag.hu)

Amúgy ez a kukta az egyszerűbbek, de jó minőségűek közé tartozik és két főzési programmal rendelkezik:

• 1. program zöldségételeknek (50 kPa nyomás és 110*C hőmérséklet)
• 2. program húsokból készült ételek főzésére szolgál (80 kPa nyomás és 117*C hőmérséklet)

Ez így elsőre lehet nem mond semmit, és én is az adatlapjáról kopiztam be, de a lényeg nem is igazán itt van. Hanem ugye a bizalom és a biztonság terén. Vajon mit és mennyi ideig hagyhatunk magára a sötétben? Mert a kukta nem olyan, hogy feszt leemelhető a fedele, és ellenőrizhető az étel állaga, főzési állapota. Ha nyomás alatt van, ki sem nyitható. Így két megoldása van: vagy bízol az előre (akár a kukta gyártója által) megadott időintervallumokban, vagy kikísérletezed magad. Azonban mindkét esetben vedd számításba azt, mit mivel keversz, és mekkora a mérete a kuktába helyezett ételeknek, főleg a zöldségeknek. Ha szereted (ahogy én szeretem), hogy a zöldség "félig nyers", ráadásul a hússal együtt párolod, akkor inkább jó nagy, vastag darabokban helyezd el az edényben, így (majdnem) garantált lesz a tökéletes ízélmény. Egy azonban biztos, ne hagyd magára - mert akkor más lesz garantálva: az pedig a szétfőzés. 

(kép forrása: hogyankell.hu)

A fenti táblázat jó kiindulási alapot ad annak, hogy merj nekivágni, és tudd, mikor kell lekapcsolnod kuktád alól az energiát. De hogy egy alap recepttel is szolgáljak, jöjjön egy az egyik nagy kedvenceim közül! Először Édesapám készítette el (aki amúgy remekül főz), és aki valójában az egész kuktamizéria elindítója is volt egyben! Azóta Párom lelkesen után gyártja a tanult, majd egyénileg alakított ételeket! Tehát: alaprecept kuktapróbálkozóknak: 

Hozzávalók: 

• (kevésbé vizes) felső csirkecomb (bőr nélküli - ha bőrös: húzd le) 8 db. 
• Champion gomba 500 gr. (nagyjából, ki ne grammozd)
• Édesebb sárgarépa 500 gr. (ezt se!)
• Fűszerek: ki mit szeret, és só

A (tiszta!) kuktádba helyezd el alulra csirkecombjaidat. Értsd: dobáld bele! Úgy egymás mellé, de természetesen előtte vagy pácolt be (akár hosszú órákra), vagy szórd meg kedvenc fűszereiddel és sóval. Aztán dobáld rá a megpucolt répákat jó nagy darabokban, akár egészben, rusztikusan, fűszerezd őket is! Majd jöhet a champion, szintén akár egyben, akár felezve - attól függően apró vagy nagy a gombád, amit vásároltál. Kevés zsiradék, nagyon minimális (mondjuk 1-2 dl) víz. Bezárod, energiaforrásra rakod, sípolni kezd, vársz 15 percet, nyomáscsökkented, kinyitod, megeszed. Ja igen, marad utána valami isteni finom "lé", amit akár öntetnek el is készíthetsz, zseniális és intenzív, ételedhez passzoló íze lesz. Recepteket azonban sok helyen találsz, például ITT és ITT is.

Egy biztos, higgy és bízz önmagadban és barátodban, menni fog, de ne rögtön a legnehezebb recepttel indíts! Sok sikert! 

A tegnapi nap számomra meglehetősen -hát hogy is fogalmazzak- különleges volt, bár bevallom, nem ez az a szó, ami akár közelítőleg is lefedi a bennem lévő érzéseket. Eddig még nem derült ki, de mint "másként" vagy "furcsán" gondolkodó ufólény rajongok azokért a hasonlényekért, akiknek az agyával szintén van "valami". Nem, nem kell mögé tenni semmit, főleg nem negatívumot... Egész életemben tanultam, tapasztaltam, megéltem és átéltem, egyetemeken nyomták belém a keretek fontosságát, azt, hogy ezek nélkül nem lehet élni. Aki keretek nélkül él, szétcsúszik a szó sokféle értelmében. Mégis: vannak olyan emberek, akik a szó hagyományos és érzelmi kontextusában is: formabontóak és keretrombolóak. De nem szaladok előre ennyire, inkább kezdem az "elején"... 

(fotó: Open Showroom Készlet kisöprés! esemény)

Tehát, vannak már budapesti csudahelyek, ahol hazai tervezők (akár ékszer, akár ruha, akár táska, akár bármi) által készített dolgokat meg lehet vásárolni: egy helyen. Ilyen a WonderLab és ilyen az Open Showroom is. Tegnapi élményem az "Openes csajokhoz" kötődik, ugyanis 2016. január 14-ére készletkisöpréses akciót hirdettek meg. Készültem lélekben és anyagilag is törekedtem (de így karácsony után ez nem egy könnyű projekt) a legjobbra. Vártam (tényleg vártam) mi lesz a következő meghirdetett csecse-becse, amire esetleg lecsaphatok. a Lányok minden nap elhúzták a mézesmadzagot, azt éreztem, kábé a boltot felvásárolnám, úgy un block. No de a helyről: belvárosi - maximálisan. Október hatodika utca - Erzsébet térttől alig pár hoppanásra. Mi kocsival érkeztünk, mivel majdnem Pesten kívül lakunk, 100 méter választ el ettől a lehetőségtől. Bebékávézni sokszorosa időben annak, mint hogy beautózzunk. Aki autóval érkezik, készüljön fel arra, hogy nem fog tudni a felszínen parkolni, azonban van egy remek (ámbár drága) és kulturált mélygarázs (600.- HUF / óra), ahol biztonságban tudhatjuk autónkat szintén ezen a téren. Az Open egy "ó" és sárgás épület harmadik emeletén található (lustábbaknak: lift van). Személy szerint a feelingért, amit egy-egy ilyen épület adni tud: oda vagyok! Mindazon által a turistáknak is optimális helyen fekszik, ami inkább jövedelmezőbb, mint az én feelingem, ez teljesen egyértelmű!

(fotó: Open Showroom facebook)

Az Openbe lépve egy folyosó után juthatunk az első "szobába", majd abból közvetlenül egy másikba, ami a fenti képen láthattok. A lakásban "szekciók" vannak, tervezői "sarkok". Ez egy dolog, no de ez a tegnapi nap más meglepetést is tartogatott, amire az én szorongó lelkem nem volt felkészülve. Ugyanis maguk a megálmodók (tehát a hasonlények) is jelen voltak, lehetett (volna) velük beszélgetni. A reakcióm oly összetett volt, hogy a helyszínen szét sem tudtam válogatni, mindössze fizikális tüneteket produkáltam, jellemzően a csodától, amit kaptam. Hétköznapi nyelvre lefordítva: izzadtam, mint a ló, melyet szorongásom indikált. Remek. Igyekeztem kizárni mindent, és a csodákra koncentrálni, ugyanis ami ott volt, az Aliz csodaországához is nehezen hasonlítható. Asszem. Bár ott nem jártam... 

(fotó: Judit Takács webshop)

Kezdem az egyik legfájdalmasabb részével. Tehát adott volt sok szépség, bőr- (marhabőr) táskák sokasága, melyből sugárzott az egyediség. Na de a képen látható valamiben "más" volt, mosolygott rám. Már éreztem, hogy ebből nem fogok jól kijönni, főleg, hogy maga a készítő: Judit lépett segítségemre, s biztatott: próbáljam fel! Ajj, igen: gyönyörű, és hogy Judit is ott volt (aki szintén gyönyörű) csodás élmény volt. A táska fogása oly lágy, amit bőrtől a mai ember ritkán tapasztal. A szín üde, mégis pasztell, a táska belső elrendezése oly tökéletes, hogy éreztem: egymásnak vagyunk teremtve. Valahol az éterben tutti nekem készítette, s most összeérhetünk. Ráadásul Judit varr bőrből halakat. Eszméletlenül jól néznek ki, s bár itt a képen nem látszik - de a táskához három különböző méretű, színben passzoló halacska (charm?) is járt. (update: végül is találtam róla egy képet - együtt - csodáljátok meg Ti is! ) No de ugye a fájdalom tárgya: a pénzzel készülés nem úgy sikerült, ahogy én azt szerettem volna, és bárhogy sakkoztunk, egyszerűen sajnos vissza kellett tennem Őt a helyére. Az oly tökéletes táskáshalas és az oly tökéletlen én végül nem egyesült, s bakancslistán marad a Judit Takács design termékek kipróbálása. Remélem, valakinek legalább olyan mély élményt fog adni, mint nekem...!

Viszont volt szerzeményem is, amit szintén az ékszer megálmodója és készítője adott át nekem. Tudom, hogy említettem már, de ez valami olyan jó érzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Olyas valami, mint amikor valaki átadja a gyerekét megőrzése azzal, hogy "de vigyázz rá" ... persze nem ezt mondta, de én ezt éreztem. No de: hívjuk nevén a gyereket: DELACIER fülbevaló Domokos Dóritól (aki szintén nagyon szép lány). Hát szerintem: álomszép, és rájöttem, miközben webes felületre vetem gondolataimat: nekem nem elég, ha valamire azt mondják "dejó". Áhh, akkor ott baj van. Azt szeretem, amikor a másik ember, aki észre veszi rajtam a (például) fülbevalót, meg se nagyon tudja fogalmazni, jó-e... Mert bár egyértelmű, hogy jó - és szép, de ez nem elég. Érzést kell kiváltson, keresse magában, mi is az, ami a fülemben lóg. Mindenkinek más lesz, és már sorakoznak is a hasonlatok: olyan, mint egy káosz rendezése. Vagy olyan, mint egy futurisztikus minifegyver. Vagy szimplán csak megkérdezik: Mi ez? Óóóó igen, helyben vagyunk. Vissza szoktam kérdezni: Neked mi ? Neked mit jelent? Valaki a technikáján (óvodába, vagy kisiskolásként tán még én is tanultam így "varrni") kezd el gondolkozni, és emlékek kúsznak be hozzá. Igen. Pontosan erre van szükségem, hogy bármikor felveszem, bármikor ránézzek, induljon el valami. Valami, ami átlép azokon a bizonyos kereteken.... Ja igen, az ár: akció keretében nem tudom hány (de sok) százalékkal vásárolhattam meg olcsóbban: Dóri 5.500.- forintért kínálta nekem, s vettem meg. 

(fotó: Janka Arnoczy facebook)

Na ő a második, és egyben utolsó szerzeményem, de nem az utolsó tapasztalatom. Akik ismernek, ők nagyon meglepődnek (és ez már nagyon jó) eme kulcstartó választásomon. Igen, Ő egy kulcstartó, akit félretett nekem alkotója: Janka, majd két hétig vártak rám, vártunk egymásra. Hát, nem sok "csajosabb" dolog van az életemben, mint ez a kulcstartó. Valami ami olyan elrejtett énemet szólított meg, ami e kemény világban ritkán bújhat elő. A színek szintén pasztellesek, púder és szürke, rajta egy üde-élénk ezüstös-fémesen csillogó kapcsos bőrdarabbal. Ha megfogod, hihetetlenül lágy és mégis érzed: van benne anyag. Hogyan is tud e két tulajdonság egyszerre jelen lenni - ilyen harmóniában? Bárhogy is, az élmény tökéletes, s olyan kiegészítőt kaptam Jankától, amit korábban el sem tudtam volna magaméként képzelni. Ránézek, és mosolygok. Egy probléma van vele csak: meglátják, és fogdosni akarják. Az Open Showroom ezen a napon 3.500.- forintért kínálta, s magamat ismervén, hosszú évekig egymás társai leszünk, ebben biztos vagyok. 

(fotó: Abigail facebook)

Tehát az élmények.Már épp távozóban voltunk, amikor kifelé menet a falra rátekintvén valami igazán "más" képzőművészeti alkotásokkal szembesültünk. Kategóriákba nem sorolható, s ha bárki megtenné, az nem is volna jó....mivel oly sajátságos, nagyon egyedi és egyben rendkívül érzékeny alkotásaival mintha egy (ön)terápia részesei lennénk. Igen, az érzékenység az, ami Abigailre igazán jellemző. Az a be nem keretezhető érzékenység, mellyel a pszichológiai értelemben vett patológiákhoz hozzányúl. Különös, elgondolkoztató, mély élményt ad mindaz, melyet valamilyen formában vászonra vet. Hol hímezve, hol festve, hol a kettőt vegyítve, de egy biztos, olyan részünkkel szembesít, mely egész mélyen van bennünk. Azt szólítja meg bennünk, akivel ritkán: félelmeinkkor, bánatunkkor találkozhatunk. Abigail további képei ITT találhatóak! 

ÖSSZEGEZVE: 

Bárki - bármikor lát egy ilyen találkozóra esélyt: menjen el még akkor is, ha anyagilag nem engedheti meg magának a vásárlást. A léleknek annyi élményt, annyi új benyomást és pozitív hozadékot ad, amin napokig lehet csámcsogni a szó legpozitívabb értelmében. Az Open Showroom bár új, de annál remekebb kezdeményezés, őszintén kívánom a csapatnak, hogy sokáig tartson lelkesedésük - mert amit csinálnak az nagyon JÓ!

Igen. Nagy falat ez, nem kérdés. Hétköznapi emberként valami olyasmiről írni, ami nem szakmám, nem kompetenciám, viszont az életem igen komoly része, mely összefoglaló néven legyen az ÍZEK csoportja. Még "hobbinak" sem mondanám e tevékenységünket, azonban pár éve a Kistücsök kapcsán "rákaptunk" az ízorgiák adta élményekre. Megérezni, hogy vajas kenyér és vajas kenyér között igen is különbség van, de még mekkora! De a szó most nem a Tücsié (mi a Párommal csak így hívjuk), hanem a Szentendre történelmi belvárosában lévő Mjam étteremé. 

(kép forrása: MJam facebook)

Szombaton érkeztünk, 14.00 órára foglaltunk asztalt telefonon keresztül, mely önmagában egy élmény volt. Tudom, hogy a felszolgálók élete nehéz és leterhelt. És ez valahogy vissza szokott köszönni foglalásokkor, azonban ide egy üde, csicsergős női hang jegyezte érkezésünket. És értette, mit szeretnék. Ugyanis az első egy mondatomban elszoktam hadarni (illetlen módon), hogy "jóóó napooot", kivagyok, mit szeretnék - hány főre, késhetek, mert közbe jön valami, de akkor jelzem, és itt a számom, hogy ők is jelezzenek. Nem kérdezett vissza, semmire. Jó érzés volt megélni, hogy figyelt rám, s mindezt csupa pozitív jelenléttel tette. +1 pont! (persze eddig nem gondoltam, hogy pontozni is fogok....)

A történelmi belváros szó szerint értendő, kocsival jelentős kacskaringózás után érhető el. Mi egy "nyugodtabb" részen raktuk le az autót, és sétáltunk az amúgy kihalt belvárosi részen. Bárki kocsival érkezik, gondoljon arra, hogy a hét minden napján (igen, tehát hétfőtől-hétfőig) fizetős a parkolás. A környezet cserébe több, mint lenyűgöző, kíváncsian vártam, érkezésünk történéseit. Ahogy mostanság szokás, belépésünkkor azonnal egy hölgy kérdezte, segíthet-e. Wow, nem az átlagos kérdés érkezett: Mit szeretnének? Ilyenkor a belső ördögöm már előre készül amolyan "csípő" válaszokkal, mint: kajakozni b@zdmeg. De nem, segíteni szeretett volna (még ha képletesen is), majd az asztalunkhoz kísért, amit jelzett, hogy ő nézte ki nekünk. Rögtön hozzá tette, ha nem érezzük megfelelőnek, nyugodtan válasszunk másik helyet. Nem tettük.

(kép forrása: MJam facebook)

A felszolgáló hölgy látva, hogy lélekben is megérkeztünk, körülnéztünk, hozta az itallapokat. Igen,lapokat, de étlap nem volt közöttük. Tájékoztatott, hogy étlap nincs, hiába keressük és kérjük, mert direkt nincs. Ételeket a fenti képen látható krétával írt fekete tábláról tudunk választani. Akkor tudatosult bennünk, hogy nem is a cserépkályha miatt állnak ott emberek, hanem az étlapot bogarásszák. Valóban, kis töprengés és furcsálat után mi is így tettünk. Az étlap "elől" újabb körültekintés után konstatáltuk, hogy a konyha "sasszerolható". Egy üveglappal van elválasztva a vendégtértől, és a séfet nem zavarta az sem, amikor kitartóan kíváncsiskodtam. Számomra ez fontos, mivel párom munkája kapcsán sok "neves" étterem konyhájában járunk-kelünk, és elegendő annyit mondanom, hogy vödörrel célszerű közlekedni ott, ahol az ételeket főzik a nagyközönségnek. No de, itt szó sincs erről, tiszta, szép "mini-konyha" az, amibe bepillanthat az MJam vendége. 

Visszatérve az étlapra. Legyen gyanús, ha egy étteremben csak szárnyas ételből 75-féle van. Nem mondom, hogy azok az ételek nem jók, de ha ízorgia miatt térünk be egy helyre, és 1254 különböző étel fogad az étlapon, fogjunk gyanút, hogy ez a hely nem az a hely. Ettől még lehet "jó", de az igazán nagy műgonddal elkészített éttermek kínálatában mindössze pár étel szerepel. Ennek több oka van, talán majd erről is lesz egy másik bejegyzésben később szó. No de, az MJam étlapja szűk, mégis széleskörű, válogatós emberek (mint én) kedvére is tud tenni, még úgy is, hogy "karib" ízeket kínál. A párom "Grillezett garnélát evett indonéz szósszal" előételnek, majd "Karib hallevest tenger gyümölcsivel", a főétele "Thai oldalas volt". Én "Halkolbász tempurát" ettem előételnek, "Tom-Kha levest csirkével, majd "Limecsirkét káposzta chutneyval és rizzsel", végül Zöld citrom pitét, és egy Mangóhabot piros gyümölcsökkel" zártam étkezésemet. Igen, jól olvasod, két desszertet ettem. 

"házkedvesség" - tápióka chips

S hogy mi ez a fehér izé? No hát, nem vittem fotóáppárátot, így mobiltelefonnal próbáltam megörökíteni gasztroélményünket, s a fehér izé igazából a "ház kedvessége", mely mostanság minden "jobb" helyen divat lett. Ez egy amolyan bevezető, vagy előmelegítő, ételre és evésre hangoló, beszélgetést elindító gesztus, mely természetesen nem kerül felszámolásra... A ház kedvessége esetünkben tápióka-chips, frissen szórt zöldhagymával - mely a képen amorf módon látható. Korábban még nem fogyasztottam tápiókát csipsz formájában, azonban a kontraszt, melyet a fekete palatábla, a hófehér csipsz, és az őket kiemelő zöld friss hagyma adott, lenyűgöző volt. Nekem nagyon ízlett, állagra (és kissé ízre is) hasonlított a "rák-chipsre".

Halkolbász tempura

Párom előételét nem sikerült lekapnom, mire észbe kaptam, megette - azonban hozzátette, több, mint tökéletes (volt). Megkóstólni nem kívántam, így fogadjuk el, hogy valóban erős kezdés volt ez az étterem chéfjétől! A tempurám szintén fekete palatálon érkezett (mint amúgy minden étel, leszámítva a leveseket). Bevallom, én nagyon szeretem az efféle palás tálalást, azonban felszolgálás szempontjából nehézkes, nem egyszerű sem az asztalra való letételük, sem az onnan elvitelük. Egyszerűen "nem jön fel"... Tehát a tempura. Ami egy japán (nehéz) étel, leginkább a palacsintatésztához hasonlítható, kissé látszik a hagymás réteg és a szósz alatt, egyfajta "bunda", melyben a halkolbász volt. Hát, sok mindenre számítottam, próbáltam elképzelni "milyen" lehet a halkolbász. Volt bennem egy rész, mely aggódott a "pocsolya" íz miatt, de ha valakivel szeretnék megszerettetni a halat, itt kezdjék. Az ízélmény elsöprő volt, igazi fúzió. Az étel alapjában véve sós - édes beütéssel, kissé savanykás, és mutató jelleggel csípős a rászórt paprika őrleménytől. Tökéletes. 

Karib halleves tenger gyümölcseivel

Párom levesválasztásához járt egy újabb palatábla, melyen két fekete szezámmagos kalácsszerű buci ült, egy bambuszpálca végen (erős) chili lekvár és egy fél szelet lime. A buci isteni volt, a levest a benne feloldott chili lekvár miatt nem kóstoltam meg. azonban elmondása szerint egy gyengébb alaplében a tenger gyümölcsei közül jó pár megtalálható volt: garnéla, lazac, polip stb. A leves "dús" de nem tolakodó ízű, éppen megfelelő melegségű (ugyanis ez igazán fontos), élményt adó nedű volt. 

Tom-Kha leves csirkével 

A tom-kha (thai kókuszleves) rendelhető volt szintén tengeri herkentyűkkel, azonban én kevésbé vagyok oda értük, így csirkével kértem. A leves sűrű és gazdag, számomra tökéletes puhaságú zöldségekkel, melyet inkább "keménynek" szoktak hívni. Barna champion, friss avokádó, csíra, friss zöldhagyma, és a kókusz ízkombináció kenterbe veri sok creative-chéf alkotását. Az íze édes-sós, krémes, és egyfajta üdeséget ad neki a szájban szétrobbanó zöldségek levei. Nem tudnék jobban elképzelni. 

Thai oldalas

Párom főétele (sertés) oldalas pirított rizstésztával és friss mangós salátával. A tészta az erős íz kedvelőinek nem lesz megfelelő (nekem tökéletes volt), mivel "mutatóban" lehetett érezni rajta a szójaszószt. A saláta valóban friss volt, ropogós, a mangódarabok benne megfelelően édesek. Magával az oldalassal vigyázni kellett, mert oly könnyedén vált le a hús csontjáról, hogy azt öröm volt nézni. Nem vagyok "sertéshúsos" erős íz kedvelőinek nem lesz megfelelő lágysága és visszafogottsága miatt, azonban ez az oldalas így hölgyeknek is könnyedén fogyasztható. Persze fűszeresen is. Mindazon által erős kezdés volt a finom előétel, majd a karib halleves. A párom állítása szerint alul maradt az oldalas, mivel valóban erős és határozott ízekkel indult a menü.

Lime csirke

Az én főételem a lime csirke volt. Megjelenésében meglehetősen agresszív, miszerint egy nyársra feltűzött csirkedarabok hevertek tányéromon. Zavaró nem volt, inkább meglepő és hatást gyakorló. A csirke omlós, ízleléskor visszaköszönő savanykás lime ízzel. A káposzta chutney számomra túl fanyar és savanyú volt, páromnak ideális. A rizs szintén olyan volt, ahogy én szeretem. Amikor a magyar megkóstolja, és még főzné, na ez akkor volt lekapcsolva. Nem volt halálra főzve, finoman fűszeres ízélményt adott. A salátám megegyezett pároméval azt leszámítva, hogy az enyém tartalmazott gránátalmát is. Összességében én is úgy gondolom, hogy a főétel alul maradt az előétel és a levessel kapcsolatban, azonban ez messze sem jelenti, hogy rossz lett volna. A tökéletesnél nehéz tökéletesebbet alkotni. Ahogy szokták mondani: ez az, ami. Se több, se kevesebb. 

Zöldcitrom pite

Az étkezés másik koronája (számomra) a desszert, mellyel szerintem igen sok étkezés megkoronázható, vagy épp elrontható. Összesen három féle desszert szerepelt a krétás táblán, ebből a chilis-csoki mousse az, amit nem próbáltam ki. A zöldcitrom pite egy kardinális szelethez hasonló állagot szerepeltetett, mellette tejszínhab piros gyümölcsökkel. Az íze valóban korona volt, bár én kicsivel kevesebb cukrot raktam volna bele. A lime határozottan, de nem arrogánsan köszönt benne vissza, a málna erősítette savanykásságát. Nagyon finom volt, az a fajta pite, amiből nem elégszel meg egy szelettel. 

Mangóhab - piros gyümölcsökkel

Mangórajongó vagyok. Kizárt, hogy ne kóstoltam volna meg. Egy szélesszájú koktélpohárban tálalták, üde-mégis mély sárga színben pompázott. Az édes mangó ízt kiemelte a fel-fel bukkanó savanykás bogyó. A hab valóban hab volt, néha azonban bekúszott, hogy ez az íz erősen emlékeztet a Rauch gyár 100%-os mangó dobozos üdítőjére, mármint mintha abból lett volna. Ha abból volt, ha nem - nekem ízlett, lágysága és könnyedsége jó levezetése volt étkezésemnek. 

ÖSSZEGEZVE:

A Gault&Millau listáján is 10 ponttal szereplő étteremmel a Dining Guide is foglalkozott már, így ha hozzáértő véleményeket szeretnél olvasni, ott megteheted. Szerintem az MJam hozta különlegességét, igényes belső, szép hely, kreativitás az, ami jellemző rá. Fiatalos, családias és üde, egy olyan hely, ahol valóban teret tud kapni az intimitás. Az ételek tekintetében személy szerint nagyon sajnálom, hogy a főétel alul maradt, vagy épp hívhatjuk úgy is, hogy túl erősen kezdett a menü. A kiszolgálás gyors, figyelmes, fiatalos, lendületes és kedves. Ár/érték arányban számunkra rendben volt, még ha tudom is, hogy kevesen engedhetik meg maguknak ezt az árszínvonalat. Nekünk egy húszasban volt, és mi úgy vagyunk vele, hogy inkább ritkábban, de minőségibben, élményt adóan együnk étteremben. Végül is, számunka az a lényeg, mi marad meg "a helyből"? Élményt ad, az biztos, a kérdés, hogy milyet? Olyan élménykomplexummal távozunk, mely élteti az újabb látogatás igényét? Vagy hogy soha többé nem találkozunk? Hiszen az ételek, az ízek erősen inspirálnak, egy jó étterem intimitást hoz a beszélgetésben, az élményben, az életünkben. Egy biztos, MJam, mi még találkozunk, és Téged is a kipróbálásukra ösztönözlek! 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el likeolni, illetve követni engem. Ha nem, akkor meg azért! 

#étterem #mjam #vekeng #vélemény #teszt #étel #ital

...illendő bemutatkozó mizériával indítani egy blogot. Igen, illendő, meg is teszem, azonban az átlagos sallangokat most hagyjuk ki. Vagyis: kihagyom. Mivel azt gondolom, nem az a lényeg, ki ír pontosan (egyenlőre) hanem az, hogy mit, és az Benned mit fog elindítani. Egy fix, az önreflexió elburjánzott bennem, feszt kérdéseket teszek fel önmagamnak önmagammal és a világ sztenderd és kevésbé sztenderd pillanataival kapcsolatban. Írni fogok arról, mi tetszik és mi nem bármi kapcsán: lehet az egy színdarab, egy designer, egy fotel, egy balta, az univerzum vagy épp Te. Vagy az emberek általában, és a hozzájuk épp "hogyan" kötődő szálaim kapcsán bármiről. Lényeg, hogy valamiért megérintett engem. Ez az alap. 

S hogy mi jöhet még ? Fogalmam sincs. Mert ugye szeretjük tudni, mi az ami jön. Mi az amire számíthatunk. Hogy tudjuk, hogy lesz? Szokták mondani, a biztos rossz jobb, mint a kiszámíthatatlan jó. Nos, személy szerint ezzel (mostmár) nem értek egyet. A kiszámíthatatlanságnak varázsa, de még inkább lehetősége van. Ha tudjuk, hogy jön a rossz, készülünk rá. De mi van, ha kockáztatunk, s beemelünk még egy változót: a lehetséges "jót"? A rossz így is / úgy is benne marad a pakliban, de jöhet az is, amire korábban nem számítottunk...

Ne aggódj, még rosszabb nem fog jönni, de hiszem. Ha adunk valahogy teret a lehetőségnek, az működni fog. Nem azonnal, de kamatozik, és egyszer csak visszaköszön. Kérdés az: vajon észre veszed-e? Össze tudod-e majd kapcsolni? Jelen vagy-e? Tudsz-e belőle "profitálni" és tanulni? Más néven: élsz-e az újabb lehetőséggel? 

Bármikor - bármerre járok, lehet az elit iskola, vagy "háromhás" térség vallom: önmagunkhoz képest tudunk lépni. Azonban azt mi döntjük el előre vagy hátra lépünk, esetleg toporgunk egy helyben? Megadjuk-e önmagunknak a lehetőséget arra, hogy eltávolodva (a problémától) ránézzünk "másként" is a kialakult helyzetünkre? Rögtön jelzem: működik. Magam sem értem: hogyan? De valahogy erre a diáksereg fogékonyabb, s valóban változások ("pezsdülés") indul meg az intézményekben. 

Tehát: valami ilyesmi az, ami feszt forog bennem. És ezt most leírom Neked, Önnek, kutyáknak és egyéb lényeknek: MINDENKINEK!

Ja igen, a vekeng jelentése, mint blog-égkő: A Szinnyei-féle Magyar tájszótár szerint: lármázva beszél, vitatkozik, töprenkedik, habozik. Igen, kábé ez van bennem...